Az előadó, aki nélkül a popzene szegényebb lenne. Hölgyeim, és Uraim Miss Britney Spears életútja gyermekkortól mostanáig.
Fülszöveg:
Britney Spears végre saját maga mondja el történetét szabadságról, hírnévről, anyaságról, túlélésről, hitről és reményről.
2021 júniusában az egész világ a bíróság előtt beszélő Britney Spearsre figyelt. Történetének – igazságának – ereje tagadhatatlan volt, és beszéde nem csupán az ő életét változtatta meg, hanem számtalan más nőét is. A bennem lévő nőben Britney most először tárja elénk elképesztő életútját – és a popzene történetének egyik legnagyobb előadójában rejtőző belső erőt.
Britney Spears megalkuvás nélküli nyíltsággal és figyelemre méltó humorral megírt memoárja rávilágít a zene és a szeretet erejére, és annak fontosságára, hogy a nők végre a saját szavaikkal mondhassák el történetüket.
Amikor úgy tűnik, hogy egy művész nem csinál semmit, nos akkor dolgozik a legjobban. Az én kedvenc énekesnőm azonban az utóbbi időben, nem egy újabb albumot rakott össze, hanem megírta a memoárját. És milyen jól tette.
Nem vagyok egy nagy életrajz olvasó, de aki érdekel azét a kezembe veszem, sőt a saját könyveim között is helyet kap. Britney attól, hogy a saját szavaival meséli el létezése fontos állomásait, csak még közelebb hozza magát az olvasóhoz.
Tízéves korom óta követem a karrierje, és magánélete alakulását, tehát azt hittem már meglepetés nem érhet, amikor elolvasom a könyvet. Tévedtem. Példának okáért ugyan tudtam, hogy az apjával rossz volt a kapcsolata, de azt nem gondoltam, hogy egészen a gyermekkoráig nyúlik vissza a dolog. De mégis, hogy jutott el egy kislány, aki csak énekelni szeretett volna, odáig, hogy tizenhárom évig gyámság alá kerüljön?
Amikor Britney-re gondolok szinte mindig a Baby one more time c. dala jut először eszembe. Persze tudom, hogy körülbelül nyolc éves volt, amikor debütált a közönség előtt, olyan sztárokkal kezdte a karrierjét, mint Christina Aguilera, Justin Timberlake, és Ryan Reynolds. Előttem mégis még ilyen sok idő után is a tizenhét éves angyalhangú lány van, aki az iskola folyosóján, és tornatermében énekel és táncol. Kezdetben úgy tűnt egy szerető, támogató család, állt mögötte, de a memoárból hamar kiderült, hogy már gyermekkorában a fejős tehenet látták benne a szülei, és mindent megtettek, hogy hasznot húzzanak a tehetségéből.
„Az emberek nem értik, miért van bennem ennyi harag a szüleim iránt. Ha a helyemben lennének, megértenék.”
Az a szomorú a történetben, hogy Britney hiába tartotta el a családját, tett meg mindent a boldogulásukért mégsem volt elég jó a szüleinek soha. Ennek kicsúcsosodása amikor a tulajdon apja veszi át az egész élete felett az irányítást elhitetve a közvéleménnyel, hogy a lánya beszámíthatatlan.
Érdemes megemlíteni a média hatását az egyénre, mert a szerző is sokszor kitér rá. Bár még nem volt közösségi média, az újságok valamint a tv műsorok elég sokszor negatív színben tüntették fel az énekesnőt. Nem azt nézték, hogyan lehetne segíteni, hanem a nagyobb nézettség, eladott példány szám érdekében hogyan lehetne sárba tiporni, vagy ahogy ő fogalmazott Piece of me c. dalában újabb és újabb darabokat kitépni belőle. Végtelenül elszomorító a tárgyiasító hozzáállás, amit műveltek vele.
„Kedvesen mosolyogtam, míg a tévéműsorok házigazdái a mellem valódiságán csámcsogtak; míg az amerikai szülők azt mondogatták, hogy tönkreteszem a gyerekeiket a haspólóimmal; míg az öltönyösök leereszkedően a kezemet paskolgatták, és sok millió eladott lemez után is a szakmai döntéseimet kritizálták; míg a családom úgy kezelt, mintha én lennék a testet öltött gonosz. Elegem lett.”
A szerző természetesen szót ejt szerelmi életéről is. Justin Timberlake-től Kevin Federline-on át egészen Sam Asgariig. Nos, az apjával való rossz kapcsolat azt hiszem egyértelműen rávilágít arra, hogy általában nem volt szerencsés a partner választásban az énekesnő.
Britney ír a máig példaértékű, és az új generációt inspiráló énekesi karrierjéről. Nyolc stúdióalbummal büszkélkedhet, de részletesen nem foglalkozik mindegyikkel a kötetben. Betekintést enged például Baby one more time klip forgatásába a Blackout és a Glory c. anyag készítési munkálataiba. Én ezt teljesen korrektnek tartom, mert a Blackout az egyik legfontosabb mérföldkő a karrierjében, hiszen akkor csinálta, amikor már a közvélemény is leírta.
„Százhatvan magas kis popénekesnő vagyok, aki mindenkit „uramnak” meg „hölgyemnek” szólít. Ehhez képest úgy kezeltek, mint egy bűnözőt vagy szexuális ragadozót.”
Amikor 2007-ben leborotválta a haját, sokan egy őrültet láttak, én viszont egy kétségbeesett nőt, akinek körülbelül mindenből elege van. Azt hiszem sokszor gondolják azt az emberek, amikor egy ismert ember rehabra kerül, hogy biztos csak az agyára ment a jólét. Nos, amikor elolvassátok ezt a memoárt át fogjátok érezni, milyen az amikor valakit a tulajdon családja akarata ellenére küldd elvonóra.
Egyszer egy interjúban megkérdeztek, hogy az ismert emberek közül kit tekintek példaképemnek. Nem rajongók a példakép kifejezésért, mert senkivel nem cserélnék életet, azért vannak személyek, akik inspirálnak. Britney Spears válaszoltam. A nyilatkozatom után érkezett a következő kérdés, Miben lehet példaképed neked egy popsztár. A válasz egyszerű, amikor mindenki lemondott róla felállt a padlóról, és megmutatta, hogy még itt van a szakmában.
„Ne becsüld alá a saját erődet.”
Britney Spears élete, hiába tűnt úgy sokszor, nem volt fenékig tejföl. A kislányból aki csak énekelni akart, az egyik legnagyobb popsztárrá nőtte ki magát. Sőt, sokkal többé vált az évek alatt. Egy elnyomott, szabadságtól, boldogságtól megfosztott emberből erős nővé lényegült, aki kiállt magáért, és a többi eltaposott személyért. Britney végre, boldog, és szabad. Remélem fogjuk még hallani énekelni, de ha nem az is rendben van. Ő akkor is a pop zene hercegnője marad. Örökre.
A kötetet életrajzkedvelő felnőtteknek, valamint Britney fanoknak ajánlom.