A regényírás gondolata még főiskolás koromban fogalmazódott meg bennem. El is kezdtem dolgozni egy történeten, de egy nap képtelen voltam folytatni. Ma már tudom, még nem álltam készen arra, hogy nagyobb terjedelmű szöveget írjak. Bár első könyvnek mindenki, beleértve személyemet is, regényt várt tőlem, még mindig úgy éreztem nincs itt az idő. 

A Rólunk szól megjelenése után egy évvel terveztem kijönni az új könyvvel, de jegelnem kellett a projektet. Életem egyik legnagyobb szívfájdalma volt, hogy a történet megjelenését, amit mindenki vár halogatni kényszerültem. Bevallom nagyon féltem, hogy elfelejtenek az olvasóim, mert még mindig nem rukkoltam elő a sztorival. Valahogy mindig volt valami, ami közbeszólt. Néha saját magam szabotáltam a dolgot a szorongásaimmal. Mert nagyon szeretném, hogy tetsszen, amit írok. Persze tudom, hogy nem mindenkinek fog. Az is rendben van.

Sokáig nagyon makacs voltam, és ragaszkodtam ahhoz, hogy a második könyvem is magánkiadásban adjam ki. Aztán idővel nyitottá váltam arra, hogy segítséget fogadjak el a megjelenéshez. Végtelenül hálás vagyok a Helyesen magyarul csapatának, amiért lehetőséget láttak bennem, a történetemben, és esélyt adtak szerzőjükként bemutatkozni.